Ultra-Trail du Mont-Blanc® 2015 - Az esélyekről2015. augusztus 27. (csütörtök) 10:42 - ringsider

Az idei évben különösen izgalmas verseny ígérkezik: egyrészt szokás szerint nagyon rangos mezőny áll rajthoz, másrészt az idei mezőnyben nincsen egyetlen olyan óriási favorit, akinek a jelenléte csökkentené a szurkolás izgalmát. Nézzük azokat, akik idén talán a leginkább esélyesek a dobogóra.

118_1_800.jpg

Luis Alberto Hernando (fotó: bichillorunner.com)

A spanyol Luis Alberto Hernando lenne az elsőszámú favorit, ha nem egy százmérföldes versenyről lenne szó, hanem egy 60-100 km közöttiről. Az elmúlt két évben megnyerte a pokoli kemény és nagyon komoly mezőnyt felvonultató Transvulcaniat, míg második volt az idei ultra távú Trail VB-n. Tavaly az UTMB debütálása nem volt sikeres, az élmezőnyből kellett kiállni gyomorproblémák miatt. Idén is az a legfőbb kérdés, hogy a számára távban és időben szokatlanul hosszú terheléshez hogy fog a szervezete alkalmazkodni.

118_2_800.jpg

Sage Canaday (fotó: Marceau Photography)

Nagyon hasonló a helyzet az amerikai Sage Canaday esetében. Sage az ultravilág egyik legismertebb figurája: úgy használja a közösségi csatornákat, mint egy rock sztár, sebessége pedig szinte páratlan legyen szó aszfaltos maratonról vagy terepultráról. Az elmúlt három évben ő nyerte a legkeményebb amerikai 50 kilométerest, a Speedgoat 50-t, behúzta tavaly év végén a rangos North Face 50 mérföldest és emellett nagy eséllyel pályázik a maratoni válogatóra. Ugyanakkor az UTMB-hez fogható kihívással még sosem találkozott: az éjszakai rajt, a változékony időjárási viszonyok és a félelmetes szintkülönbségek mind-mind olyan kérdéseket tesznek majd fel, amikre nem tudjuk milyen választ fog tudni adni a fiatal amerikai.

118_3_800.jpg

Miguel Heras (fotó: trailrunningspain.wordpress.com)

A Salomon két spanyol klasszisa, Tofol Castanyer és Miguel Heras is joggal pályázik a dobogó valamelyik fokára. Mindketten ismerik a pályát, rövid és hosszú távú sebességük is remek. Kettejük közül talán Tofol aki jobb szériában van: a tavalyi UTMB-n második helyet ért el, azóta csak néhány kisebb versenyen indult. Hetek óta a helyszínen készül, várhatóan pihenten és nagyon elszántan várja a rajtot. Miguel Heras-nak rengeteg problémája van a sérülésekkel mostanában, de úgy hírlik, nagyon jó erőben van, így ha egészségesen áll majd a rajtnál, akkor mindenkinek fel kell kötni a kompressziós szárat, aki a nyomába akar szegődni.

118_4_800.jpg

Gediminas Grinius (fotó: www.transgrancanaria.net)

A litván Gediminas Grinius tavalyig ismeretlen volt a világ számára – kivéve minket, mi megjegyeztük a nevét, amikor óriási küzdelemben maradt csak alul Németh Csabával szemben a 2013-as Bieg 7 dolin-on. De a poszttraumás stressz szindróma leküzdése miatt futni kezdett katona azóta elért sikerszériájára szinte páratlan: 2014-ben a Lavaredo Ultratrail 3. hely, UTMB 5. hely, Diagonals des Fous 4. hely, idén pedig Transgrancanaria 1. hely, és Western States 100. 4. hely. Gediminas remek taktikus és fáradhatatlan sportoló, ha nem épp ezen a versenyen éri el az elmúlt másfél évben sokszor megkísértett határait, akkor ott lesz a végelszámolásnál.

118_5_800.jpg

Xavier Thevenard (fotó: www.widermag.com)

Xavier Thevenard helyi fiú, az UTMB útvonalának részei mindennapos futóterepe. A helyismeretén kívül azonban tehetség is szorult bele, hiszen az UTMB mindhárom klasszikus távján, a CCC-n, a TDS-n és az UTMB-n is győzedelmeskedett már. A formájáról nem sokat tudni, de hogy idén is inspiráltan fog a rajtnál állni, abban biztosak lehetünk.

Rengeteg nagy nevet meg lehetne még említeni, kezdve az elpusztíthatatlan Julien Chorier-vel, a folyamatosan magas teljesítményt nyúltó Ryan Sandes-en át, a sport emblematikus alakjáig Seb Chaigneau-ig, mi mégis egy ismeretlenebb névvel zárjuk sorunkat. Franco Colle-tól, ugyanis a szerkesztőségben többen meglepetést várunk. Franco viszonylag ismeretlen, pedig komoly eredmények állnak mögötte: 3x volt az első ötben a Tor des Geants-on, tavaly meg is nyerte, ezen túl az idei versenyei jelzik, hogy sebesség dolgában sem áll rosszul, és valamennyi az idei UTMB felé mutat (2. hely a 80 km du Mont-Blancon,  7. hely az Ice Trail Tarantaise-n).  A hegyi jártassága nem kérdéses, a formája is bizakodásra adhat okot, meglátjuk most sikerül e belépnie a széleskörű ismertség kapuján.

Végül álljon itt egy videó a 2011-es versenyről ami talán az egyik legjobb a sok közül:

Vissza